Kiket érint a jódhiány?

A pajzsmirigy-hormonok alkotóelemeként a jód rendkívül fontos szerepet tölt be szervezetünk működésében. A táplálkozás által azonban sok esetben nehézkes kielégíteni testünk jódszükségletét, éppen ezért érdemes tudatosan odafigyelni a hiányállapot megelőzésére.

Hazai felmérések szerint a magyar lakosság mintegy négyötödét érinti valamilyen mértékben a jódhiány, meglehetősen elterjedt problémáról van tehát szó. Márpedig kellő mennyiségű jód hiányában szellemi és fizikai egészségünk is kárt szenvedhet, és különösen veszélyes ez a várandós kismamák, illetve az újszülöttek esetében, akiknél súlyos terhességi komplikációk, illetve magzat- és gyermekfejlődési rendellenességek jelentkezhetnek emiatt. Felnőtteknél a jódhiány rontja a szellemi képeségeket, a munkavégző képességet, illetve pajzsmirigy-alulműködéshez, azon keresztül pedig különféle anyagcserezavarokhoz vezet. A jódhiánybetegség közismert következménye a pajzsmirigy megnagyobbodása, golyvája, amely akár szemmel is látható elváltozássá növekedhet. Szemléletes kimutatás ennek kapcsán, hogy a magyar gyerekek pajzsmirigy-térfogata átlagosan mintegy 36-38 százalékkal nagyobb, mint ahogy az megfelelő jódbevitel mellett várható lenne.

A jódhiány elsődleges kiváltó oka az elégtelen bevitel. Jódhoz alapvetően az elfogyasztott élelmiszerekből és vízből tudna hozzájutni szervezetünk, Magyarország területének jelentős része azonban jódhiányos terület, ennél fogva az itt termelt élelmiszerek jódtartalma is többnyire alacsony. Emellett az Országos Tisztiorvosi Hivatal egy korábbi kutatása szerint a hazai települések 97 százaléka esetében az ivóvíz sem tartalmaz elegendő jódot. A probléma ellensúlyozása érdekében – számos más országhoz hasonlóan – itthon is jóddal dúsítják az étkezési sót. Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy a sófogyasztással is csínján kell bánni, hiszen a túlzott nátriumbevitel hosszú távon károsan hat az egészségre.

Mennyi jódra van szükségünk?

A jódozott konyhasó mellett szintén kiváló jódforrást jelentenek a tengeri kagylók, algák és a tengeri halak, így akár a lazac, a tőkehal vagy a tonhal. Mindazonáltal a magyar lakosság körében az elmúlt évek felmérései szerint továbbra is kifejezetten alacsony az egy főre jutó éves halfogyasztás mértéke. Ebből a szempontból is érdemes lenne tehát keresnünk azokat a lehetőségeket, amelyek révén több tengeri halhúst csempészhetünk a mindennapi étrendünkbe. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben kiadott ajánlása 6 éven aluli gyermekek számára napi 90, 6 és 12 év közötti gyerekek számára napi 120, 12 éven felüli fiatalok és felnőttek számára napi 150 mikrogramm jód bevitelét javasolja, ami várandós és szoptató nők esetében 250 mikrogrammra növekszik. Csak az összehasonlítás kedvéért: egy 100 grammos sült tőkehalfilé átlagosan több mint 150 mikrogramm jódot tartalmaz az amerikai mezőgazdasági hivatal (USDA) adatbázisa szerint.

Maga a jódhiány szükség esetén táplálékkiegészítők segítségével kezelhető, azaz az érintetteknek tabletta formájában kell jódot bevinniük. A kúra megkezdése előtt és alatt a páciens állapotát folyamatosan ellenőrzik, rendszeresen mérve pajzsmirigyhormonjai szintjét. Akadnak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor nem járható ez az út: autoimmun pajzsmirigy-gyulladás, így akár Hashimoto-betegség vagy Graves-Basedow-kór a megnövelt jódbevitel felerősítheti a gyulladást, ezért az érintettek számára nem javasolt a mikrotápanyag bevitelének kiegészítése. Fontos tehát első lépésben tisztázni, hogy a jódhiánybetegség mögött valóban csupán hiányállapot áll-e, vagy esetleg más kiváltó tényezők is közrejátszanak a panaszok fellépésében. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a jódtartalmú étrend-kiegészítők bizonyos gyógyszerekkel is kölcsönhatásba léphetnek, így rendszeresen szedett készítményeinkről mindenképpen egyeztessünk kezelőorvosunkkal a kúra megkezdése előtt.

Összességében elmondható, hogy a jódhiány kialakulásának kockázata Magyarország területének nagy részén, hozzávetőleg 80 százalékán a jódszegény talaj és ivóvíz miatt alapvetően is magas. Fokozza továbbá a rizikót, ha valaki nem fogyaszt jódozott sót és elegendő szelént, valamint nagyon fontos számolni a várandósság során megnövekedett jódszükséglettel is. Mivel a jódozott só mellett a tengeri élőlények jelentik a tápanyag legjelentősebb forrását, ezért növényi étrendet követőknél ugyancsak gyakoribb a hiányállapot előfordulása: vegánok esetében elérheti a 90 százalékot is. Végezetül érdemes kitérni az aktív életmód kockázatnövelő szerepére, mivel a verejtékezés is jelentős mennyiségű jódot von el a szervezetből. Sportolók és nehéz fizikai munkát végzők számára különösen javasolt tehát törekedni a fokozott bevitelre.