„Segítünk kiengedni a kéziféket az olimpikonoknak”

Idén márciusban együttműködési megállapodást között a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a SYNLAB. Hogy pontosan miként tudta elősegíteni a magyar versenyzők sikeres felkészülését a tokiói ötkarikás játékokra Európa legnagyobb labordiagnosztikai szolgáltatója, arról Szász Mátét, a SYNLAB sportdiagnosztikai tudományos vezetőjét kérdeztük.

HáziPatika.com: Hogyan zajlott a közös munka olimpikonjainkkal, miben állapodtak meg a MOB-bal?

Szász Máté: Valójában egy szakmai együttműködésről van szó, aminek keretében specializált laboratóriumi csomagokat állítottunk össze a sportolóknak. Fontos megemlíteni, hogy ezekben kifejezetten a sportolói igényekre szabottan kaptak helyet különböző laborparaméterek, tehát nem egy olyan rutinvizsgálatra kell gondolni, mint amit akár a háziorvosok szoktak kérni pácienseiknek. Az egyes sportági szövetségek a MOB által meghatározott keretösszeg erejéig maguk állíthatták össze, hogy hány sportolónak és milyen laborcsomagot szeretnének biztosítani. Végeredményben mintegy 70 sportolóval dolgoztunk együtt, és ki merem jelenti, hogy sporttudományi szempontból is fontos mérföldkő, hogy ilyen rövid idővel az olimpia előtt egy ilyen volumenű állapotfelmérést tudtunk végrehajtani egy abszolút élvonalbeli sportolói közösségen.

HáziPatika.com: Tudna említeni néhány példát, megvilágítva, hogy mennyiben térnek el ezek a vizsgálatok akár az egészségügyi alapellátásban alkalmazott hagyományos laborvizsgálatoktól?

Sz.M.: Vegyük akkor példaként a háziorvosi rutinvizsgálatot, amelyben a többi között kvantitatív vérképpel, vese- és májfunkciós paramtérekkel, koleszterinszintméréssel együtt szerepel nagyjából 30 paraméter. A SYNLAB-nál összességében ötezer különböző paramétert tudunk vizsgálni, és ebből válogattunk össze százas nagyságrendű csomagokat a sportolók számára. És itt nemcsak a mennyiség nagyon eltérő, hanem az is, hogy pontosan milyen paramétereket vizsgáltunk. Elég csak abba belegondolni, hogy míg az orvosi gyakorlatban fontos feltárni, milyenek a páciens vérzsírértékei, addig egy olimpiára készülő élsportolónál ez az információ már közel sem annyira hasznos, mivel a teljesítményét nem befolyásolja. Sokkal érdekesebb kérdés viszont, hogy mennyi rezet találunk a vérében, az alacsony rézszint ugyanis már okozhat teljesítménycsökkenést. Kevesen tudják, de a réz éppúgy szerepet játszik a vérképzésben, mint a vas. Rengeteg sportoló küzd valamilyen fokú vérszegénységgel, sportanémiával, mégsem mérik náluk rutinszerűen a rézszintet. Kapják a tablettákat és injekciókat vaspótlás céljából, mégsem javul az állapotuk, majd gyakorlatilag vérszegénységgel küzdve utaznak ki egy nagy világversenyre. Azért is említem pont a rezet, mert a mostani vizsgálatok során nagyon sok olimpikonnál igazoltunk rézhiányt. Ennek egyébként jelentős részben az az oka, hogy ellentétben a vassal, izzadás során sok rezet veszít a szervezet. Mi több, három-négy liter verejtékkel teljes kiizzadhatjuk a napi rézbevitelünket, márpedig a nyári melegben bőven izzadhat ennyit, de még többet is egy sportoló intenzív edzés közben.

Vagy ha már a verejtékezésnél járunk, említhetem, hogy mértünk hidratációs markereket is a sportolóknál. Ugye tudvalevő volt, hogy Tokióban 36-38 Celsius-fokos meleg és nagyon magas páratartalom várható a játékok idején. Az emberi szervezet sportolás közben iszonyatos mennyiségű hőt termel, nagyon intenzív sportolás során az elfogyasztott energia 80 százaléka hővé alakul. Magyarán, ha nem lenne egy hatékony beépített hűtőrendszerünk, úgy 10-12 perc intenzív testmozgás után szó szerint túlmelegednénk és megsülnénk. Az izzadtság elpárolgásával viszont mintegy 2000 watt hőt tudunk leadni, ami voltaképpen egy erős villanyporszívó teljesítményével egyenértékű energiamennyiség. A dolog hátulütője, hogy az izzadással vitális ionokat veszítünk, például nátriumot. Ha pedig a nátriumszint egy bizonyos szint alá csökken, úgy csekély mértékben, de károsodik az idegi ingerületvezetés, ami végeredményben gyengíti a sportoló mentális fókuszáltságát, szellemi frissességét, egyszersmind fokozza a hibázási hajlamot. Magyarán előfordulhat, hogy a sportoló egy jól sikerült felkészülés után mégsem tud jól teljesíteni a versenyen, és maga sem érti, mi történt vele. Könnyen meglehet azonban, hogy csupán arról van szó, hogy hiponatrémia alakult ki nála, azaz túlzottan lecsökkent a nátriumszintje.

Vérből egyszerű kimutatni a nátrium koncentrációját, a problémát inkább az jelenti, hogy ez az érték nyugalmi állapotban mindig jó lesz. Éppen ezért mi vizsgáljuk a nátrium mennyiségét a sportolók verejtékében és vizeletében is, illetve felmérjük, mennyit izzadnak és mennyi vizeletet ürítenek. Mindebből már ki tudjuk számolni, hogy mennyi nátriumot veszít a szervezetük, amire alapozva nagyságrendileg meg tudjuk mondani számára, hogy a nagy hőségben mekkora lesz a sóigénye, mennyi nátriumot kell pótolnia. Egyébként itt általában véve meglehetősen nagy számokra kell gondolni: napi 10-15 gramm feletti mennyiségekről beszélhetünk.

Kárász Anna a nõi kajak egyesek 200 méteres versenyének középfutamában. Fotó: MTI/AP/Ri Dzsin Man

HáziPatika.com: Magyarán a laborvizsgálatok segítségével olyan alapvető információkat tudnak gyűjteni a sportolókról, amelyeket felhasználva aztán javulhat a teljesítményük a pályán.

Sz.M.: Pontosan, illetve érdemes ezt úgy megfogalmazni, hogy ezzel nem teljesítményt adunk a sportolóknak, hanem annak tudjuk elejét venni, hogy a teljesítményük elmaradjon attól, mint amire valójában képesek. Egy vízilabdázó például nem fog nagyobbat dobni azért, mert jó a nátriumszintje, viszont egészen biztosan gyengébb lesz a teljesítménye, ha hiponatrémiás. Úgy is szoktuk mondani, hogy a sportolók szervezetében vannak kézifékek, a mi feladatunk pedig, hogy ezek a fékeket kiengedjük.

Nagyon fontos információkat nyújtott, hogy a vizsgálatok során mértük az összes vitamin és a négy legfontosabb nyomelem szintjét is a sportolóknál. Ne felejtsük el, hogy ők úgy indulhattak útnak az olimpiára, hogy előtte megcsináltak egy kőkemény felkészülést, nagyon durva edzéseken voltak túl, valamint egy borzalmasan kemény kvalifikációs versenysorozaton. Tokió előtt fel kellett tehát töltődniük, ha azonban nem tudjuk, hogy ez sikerült-e, az olyan, mintha úgy küldenénk harcba katonákat, hogy előtte nem ellenőriztük, van-e töltény a fegyverükben. Fel kellett tehát mérnünk, hogy a sportolók szervezetének milyen a vitamin- és nyomelem-ellátottsága, és bizony érdekes eredményeket kaptunk.

Kiderült például, hogy rengeteg sportoló küzdött C-vitamin-hiánnyal, egyikük kritikus mértékű hiányállapottal. Azért az hozzátartozik, hogy itt nem a skorbutos értelemben vett vitaminhiányról van szó, csupán arról, hogy a vitaminszintjük a normál tartomány alatt volt, ami egy nem sportoló ember számára is kevés lenne. Ennek oka pedig nem az volt, hogy ne fogyasztanának C-vitamint, hiszen esznek zöldségeket, gyümölcsöket, szednek valamiféle táplálékkiegészítőket, de a testük így is több vitamint használt fel, mint amennyit bevittek. Csak ők ezzel nem voltak tisztában. Szintén érdekes, hogy rengeteg esetben találkoztunk koenzim-Q10-hiánnyal, ami amúgy általánosságban 40 éves kor alatt meglehetősen ritkaságszámba megy. A koenzim-Q10 azonban kulcsszerepet játszik az energiatermelő folyamatokban, ezek a sportolók pedig naponta tízszer-hússzor annyi energiát használnak fel, mint egy átlagos ember.

De nem csupán hiányállapotokkal volt dolgunk. Négy sportolónál drasztikus jódtúladagolást mutattunk ki. Ez közel sem veszélytelen, mert az extrém magas jódbevitel toxikus hatással bír a pajzsmirigyre, és súlyos szövődményeket eredményezhet. Mint kiderült, a négy sportoló ugyanazt a táplálékkiegészítőt szedte. Bár a termék csomagolásán szerepelt, hogy tartalmaz valamennyi jódot, miután azonban bevizsgáltattuk, az elemzés kimutatta, hogy valójában a megengedett határértéknél mintegy ezerszer több jód volt benne. Szerencsére a jód gyorsan ürül a szervezetből, így ezek a sportolók megúszták a történteket egészségkárosodás nélkül. A laborvizsgálat nélkül viszont nem jöttünk volna rá a problémára.

HáziPatika.com: Hogyan segítették a sportolókat abban, hogy a laboreredmények nyújtotta információkat a gyakorlatban is hasznosítani tudják?

Sz.M.: A vizsgálatokat minden esetben összekapcsoltuk dietetikai tanácsadással is. Nyilván, amikor egy sportoló komplex vitaminprofilját tartja a kezében, egy tapasztalt dietetikus rögtön észreveszi a problémás értékek mögötti étrendi hatásokat. Úgyhogy természetesen étrendi tanácsokkal, vitaminkészítmények és egyéb táplálékkiegészítők alkalmazásával kapcsolatos tanácsokkal is elláttuk a sportolókat, mert ezt a kérdést mindenképpen érdemes rendszerben kezelni.

Az olimpikonok egy részénél – a MOB-bal kötött együttműködésen túl –egyébként is mi feleltünk a dietetikai felkészítésért. Nyilván egészen más mélységben lehet ezt a feladatot ellátni egy olyan laborháttérrel, mint amilyen a SYNLAB-nál rendelkezésre áll. Rengeteg olyan információ van így a kezünkben a sportolókról, amelyre alapozva meg tudjuk tervezni a dietetikai intervenciót. Illetve, ha megfordítjuk a kérdést, akkor azt mondhatom, hogy ezek nélkül az adatok nélkül egész egyszerűen nem beszélhetünk személyre szabott dietetikáról.

Jól példázza ezt egyébként egy másik izgalmas észrevételünk, miszerint ahogy emelkedik a sportolók fizikai teljesítménye, úgy csökken a D-vitamin-szintjük. A jelenség még a szakirodalomban sem igazán volt korábban ismert, de felvettük a kapcsolatot Jakab Éva doktornővel a Szent János Kórházból, aki ebben a témakörben írta a PhD-dolgozatát. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a D-vitamin napi ajánlott beviteli mennyisége 600 nemzetközi egység (UI), a felső határ pedig 4000 UI. Ezzel szemben a laborvizsgálatokból azt látjuk, hogy egy élsportoló számára egy visszafogottabb alapozás során talán még elegendő a 4000 UI, de amint rákapcsol a versenyidőszak beköszöntével, már 10-12 ezer UI vitaminbevitelre is szüksége lehet a szervezetének a kellő ellátottsághoz. Hiába van nyár, illetve hiába sportol az olimpikonok jelentős része szabadtéren a napsütésben, a többségük így is jelentős D-vitamin-kiegészítésre szorul. Ez is csak azt mutatja tehát, mennyire fontos, hogy a megfelelő vizsgálatokkal felmérjük a sportolók egyéni igényeit, mert a hivatalos ajánlások nem feltétlenül biztosítanak a szükséges tápanyagokból elegendő mennyiséget az intenzív felkészüléshez, versenyzéshez.

HáziPatika.com: Maradva akkor az egyéni igényeknél, hogyan kell elképzelni egy olimpiai versenyző versenynapi étrendjét?

Sz.M.: A versenynapi étrendet percre és grammra pontosan meghatározva állítjuk össze. Képzeljünk el egy üres táblázatot, amit első lépésben a nap 24 órájára beosztunk 20-30 perces léptékkel. Kiindulópontként bejelöljük, hogy aznap mikor lesznek a versenyek, futamok, illetve mikor kezd ezekre bemelegíteni a sportoló. Ebből már elkezdhetünk visszaszámolni. Vegyük alapul, hogy milyen táplálékkiegészítőket fogyaszthat verseny előtt például egy úszó. Szinte biztosan be fog vinni koffeint. Ahhoz, hogy tudjuk, mekkora mennyiséget érdemes fogyasztania, előzetesen szükség van a koffeinmetabolizmus genetikai vizsgálatára, így felderítve, hogy a szervezete milyen ütemben metabolizálja a koffeint. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a bevitt koffein mennyi idő alatt fejti ki a csúcshatását, amiről a koffein onset vizsgálat nyújt információt. Ez máris két olyan laboratóriumi érték, amely alapján meg lehet határozni, hogy az adott sportoló mikor és mennyi koffeint vigyen be a szervezetébe ahhoz, hogy az a lehető legjobban segítse őt a kívánt teljesítmény elérésében. Ezt pedig be is írhatjuk tehát az említett táblázatba.

Ez még persze nem minden. Tegyük fel, hogy a sportoló használ bikarbonátot is annak érdekében, hogy kevésbé savasodjon. Tudjuk, hogy mennyi idővel a futam előtt és mekkora mennyiségben kell bevinnie, ahogy azt is, hogy a bikarbonátot szénhidrát jelenlétében kell felvenni, így tehát szénhidrátot is be kell hozzá írnunk. Tudjuk továbbá azt is, hogy egy középtávú számban fél órával a verseny előtt el kell fogyasztania 30 gramm szénhidrátot, három órával korábban pedig testtömegkilogrammonként 3 gramm szénhidrátot, de rost- és zsírmentes formában, hogy ne puffadjon tőle, és a szénhidrát gyorsan felszívódjon. Szüksége lesz élelmi nitrátra is, mert az szintén nagyban segíti a teljesítményét. Élelmi nitrátot futam előtt két-három órával érdemes bevinnie, jellemzően céklalé formájában. Csakhogy olyan jelentős mennyiségű céklalevet kell elfogyasztania, hogy azt egyben nem is tudja meginni, ezért két időpontra szétosztva kell beírnunk a táblázatba.

A sort lehetne még folytatni, de a lényeg, hogy végeredményben kialakul egy rendkívül komplex váz, ami rengeteg folyadékot, szilárd táplálékot és táplálékkiegészítőt tartalmaz. Mindezen úgy kell finomítani, alakítani, hogy az összeírt étrend ehető legyen, a sportoló ne hányjon tőle, ne lötyögjön a hasában a sok folyadék, ne legyen hasmenése. Miután pedig kirajzolódott, milyen ütemezéssel kell bevinnie a különböző tápanyagokat a szervezetébe a versenyt megelőző időszakban, fontos megvizsgálni, hogy hogyan lehet ezt a gyakorlatba átültetni a helyben elérhető választási lehetőségek tükrében. Az olimpiai faluban szerencsére jó az ételfelhozatal, elérhető európai étrend, így a sportoló megtalálhatja azokat az élelmiszereket, amelyekre szüksége van.

Mindez még csak a futam előtti három órát foglalta magába. Figyelembe kell azonban azt is venni, mikor lesz a következő futam. Ha aznap már nem lesz újabb, akkor a sportoló kap egy nehéz regenerációs étrendet. Ha viszont lesz másik futam, akkor a cél minél gyorsabb és teljesebb körű regeneráció. Amennyiben elég idő áll rendelkezésre, ebben támaszkodhatunk a szénhidrátra, a glikogénraktárak telítődése ugyanis fokozza a regenerációt. Ugyancsak szükség van ilyenkor fehérjére, méghozzá tejsavófehérje formájában, csakhogy annak valamelyest hosszabb a felszívódási ideje. Éppen ezért, amennyiben akár egy órán belül újabb futam vár a sportolóra, akkor tejsavófehérje helyett inkább antioxidánsokkal lehet fokozni a regenerációt, mert azok gyorsan felszívódnak. E téren szóba jöhet például nagy mennyiségű C-vitamin, illetve a fekete csokoládé. Összességében tehát többféle kombinációt is alkalmazhatunk attól függően, hogy mennyi idő marad a következő megmérettetésig. De ez még mindig csupán egy 4 órás blokk a versenynap 24 órájából, és már ennek összeírása, meghatározása is körülbelül 2 órás munka a sportdietetikus számára.

Általánosságban a legfontosabb szempont, hogy a sportolót kellő energiával lássuk el, ami közel sem egyszerű feladat, mert sok egyéb tényezőt is számításba kell venni. Versenynapokon nem ehet rostokat, zöldségeket, sem pedig zsíros ételeket, és a fehérjebevitelét is minimálisra kell szorítania, azt is a futam utánra időzítve. Nagy szükség van viszont antioxidánsokra és ionokra, sóra és magnéziumra. Tokió kapcsán szerencsére a sópótlás nem nehéz, mert a japán levesek meglehetősen sósak.

HáziPatika.com: Egy korábbi interjúnkban kifejtette, hogy a sportdietetika dinamikusan fejlődő terület. Milyen újszerű megoldásokkal tudták segíteni az olimpikonok felkészülését a versenyekre, ami által esetleg a vetélytársakat is meg lehet lepni?

Sz.M.: Személyesen leültünk minden sportolóval konzultálni, ami által közel százas nagyságrendű sportolói közösségről kaphattunk részletes képet. Hasonló módon volt szerencsém beszélni sok sportolóval a 2016-os riói olimpiát megelőzően is. Azt mondhatom, hogy akkor az olimpikonjaink zöme nem igazán használta ki a táplálékkiegészítőkben rejlő lehetőségeket. Nagyon kevesen voltak, akik akár csak a koffeint alkalmazták volna, ami persze komoly lemaradást jelent nemzetközi összehasonlításban. Mostanra azért minden sportoló használja a legalapvetőbb eszközöket, de azért tudtunk nekik e téren újat mutatni. Ha azt mondjuk, hogy van körülbelül húsz olyan eszköz, amely segítségével akut módon lehet javítani a sportteljesítményt, akkor abból a magyar sportolók három-négyet alkalmaznak általánosságban. Van még tehát ezen a területen fejlődési lehetőség.

Mondok egy konkrét példát. A B1-vitaminról ismert, hogy akutan ergogén hatású vitamin az anaerob sportágakban. A napi ajánlott beviteli mennyisége 1,5 milligramm, ha viszont néhány napon keresztül 300-400 milligrammot is fogyaszt egy sportoló, azzal javíthat az anaerob kapacitásán. A mintegy száz olimpikonból, akivel beszéltem az elmúlt nagyjából másfél hónapban, legfeljebb öten-hatan hallottak erről. Pedig a nemzetközi szakirodalomban 10-15 évre visszamenőleg elérhetőek már a B1-vitamin ilyen irányú hatására vonatkozó tanulmányok.

Személy szerint úgy láttam, hogy sok esetben a személyes egyeztetések alkalmával, ahol a sportolók mellett jelen voltak többek között szakmai vezetők, keretorvosok is, döbbentek csak rá a szakemberek, hogy milyen mértékű kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még ebben a területben. Úgy gondolom, a 2024-es párizsi olimpia előtt már sokkal kedvezőbb lesz a helyzet ez ügyben, és a magyar olimpikonok nem 5, hanem akár 80 százalékos arányban használják majd ki a sportdietetika fejlődése nyújtotta lehetőségeket.