Antioxidánsok: a kétélű kard

Az antioxidánsok sokak szerint csodaszernek minősülnek, hiszen csökkent mennyiségük egyaránt szerepet kap az öregedés elleni harcban, számtalan betegség patogenezisében, vagy egyszerűen csak a rossz közérzet és általános fáradtság kialakulásában.

A szakemberek egyszerre figyelmeztetnek az alacsony és a túl magas antioxidáns-bevitelre. Míg az alacsony szintű antioxidáns védelem kedvez a sejtkárosító folyamatoknak, addig a túlzottan magas bevitel elnyomja az immunrendszer működését, és számtalan létfontosságú folyamatot.

A következőkben áttekintjük:

• az antioxidánsok szerepét a betegségek kialakulásában.
• az antioxidáns bevitel káros hatásait.
• az egyes antioxidáns forrásokat.
• az antioxidánsok szerepét a sportban.
• az antioxidáns ellátottság mérésének lehetőségeit.

Az antioxidáns-védelem szerepe a betegségek kialakulásában

A szövetkárosító hatású szabadgyökök folyamatosan keletkeznek sejtjeink normál energiatermelő anyagcseréje közben, de számos környezeti hatás is növeli a szervezetünkbe áramló, káros szabadgyökök mennyiségét. A többi közt a napsugárzással vagy a különböző vegyszerekkel (illatszerek, tartósítószerek, aromák, kozmetikumok, gyógyszerek, légszennyezők stb) is bekerülhetnek testünkbe, de említhetnénk a dohányzás következtében keletkező cigarettafüstöt is.

A szabadgyökök számtalan külső és belső forrásból támadják szervezetünket. Hatásuk rendkívül szerteágazó, így képesek károsítani a legfontosabb molekulaszerkezeteket.

Minél nagyobb mértékben vagyunk kitéve a szabadgyökök támadásának, annál vastagabb antioxidáns pajzsra van szükségünk. A szabadgyökök, mint a sörétes puska sörétjei, képesek károsítani szinte az összes szerves molekulát, amivel kapcsolatba kerülnek. Károsítják a sejt lipid membránjait, így zavart okoznak a hormon háztartásunkban, az idegrendszer működésében, és ezek a hatások öregbítik a bőrt is. A DNS-t érő károsodások mutációkat idéznek elő, melyek képesek károsítani a sejt bármely funkcióját, és még a daganatok képződésének kockázatát is emelik. A fehérje szerkezeteket ért károsodások csökkentik szervezetünk energiatermelő képességét, a regeneráció képességét, és szinte bármelyik sejt-sejt kommunikációs folyamatot.

A fenti nem túl szabatos megfogalmazása mindannak az ártó behatásnak, amit a szabadgyökök művelhetnek testünkkel. A lenti ábra jó betekintést nyújt a szabadgyökök által okozott károk rendkívül széles spektrumába.

A túlzott antioxidáns bevitel

A szabadgyök egy kétélű kard: nagy mennyiségben rendkívüli károkat képes okozni a szervezetben, ugyanakkor feltétlenül szükség van rá számtalan sejtszintű működési folyamatban. Ezért is lehet káros hosszú távon az egészségre a túlzott antioxidáns bevitel, hiszen a testi funkciókat biztosító szabadgyököket is hatástalanítja.

Vérnyomás és keringés

A vérnyomás és a keringés szabályozásában kiemelt szerepe van az érfalak rugalmas összehúzódásának és tágulásának. Az erek tágulásával csökkentjük vérnyomásunkat és szabályozzuk, hogy épp melyik testtájunkba áramoljon több vér, és hol növeljük az oxigén elérhetőségét. Az értágulás folyamatát egy szabadgyök, a nitrogén-monoxid vezérli. Ezt a szabadgyököt saját érrendszerünk sejtjei termelik, ha úgy érzékelik, hogy az adott testrész, izomzat fokozott munkában van, vagy csökken az oxigén elérhetősége, esetleg nő a szén-dioxid koncentrációja. E szabadgyök nélkül nem lennénk képesek alkalmazkodni a terheléshez, de még a testhelyzetünk megváltozásához sem. Hiányában elszédülnénk felálláskor vagy leüléskor, sőt sportolni sem tudnánk.

Immunrendszer

A szabadgyökök rendkívül agresszív és reaktív molekulák, szinte molekula szerkezetet képesek elpusztítani, ami útjukba kerül. Ezt a hatásukat használják ki azon immunsejtek, amelyek a szabadgyököket a betolakodó kórokozók elleni védelemre vetik be. A természetes ölősejtek, a nagy falósejtek (makrofágok), vagy a neutrofil granulociták egyaránt rendelkeznek olyan enzimekkel, amik képesek hirtelen nagy mennyiségű szabadgyököt előállítani. Ez megfelelően irányítva kilyuggatja a kórokozó sejthártyáját, károsítja annak enzimeit, fehérje és DNS molekuláit. Az immunrendszerünk tehát nem tartja be a Genfi egyezményt, és szabadon használja a legagresszívabb vegyi fegyvereket is.

Egymillió halott sejt másodpercenként

A károsodott szerkezeteknek, a meghibásodott sejteknek el kell pusztulniuk, hogy helyüket új, friss, egészséges sejtek és molekulák vegyék át. Ezt szervezetünk roppant diszkrécióval hajtja végre, nagyobb felhajtás nélkül. Szervezetükben másodpercenként közel 1 millió sejt hal meg csendesen, hogy átadja helyét az új generációnak. Amennyiben ez a folyamat zavart szenved, úgy a túlélő sejtek között megnő a daganatos sejtek keletkezésének kockázata, illetve a túlélő, de továbbra is rosszul működő sejtek idővel általunk is érezhető módon lerontják szervezetünk általános állapotát. Az apoptózis (programozott sejthalál) zavara megfigyelhető az összes daganatos betegségben, és az idegrendszeri degeneratív betegségek igen nagy arányában.

Az apoptózis folyamatában a szabadgyököknek kitüntetett szerepe van. Ők is részt vesznek a folyamat beindításában, valamint magában a sejt halálában. A túlzottan lecsökkentett szabadgyök szint, a túl magas antioxidáns bevitel azonban károsítja ezt a csodálatosan szabályozott, hatalmas kapacitású és igen érzékeny folyamatot, és betegségekhez vezet.

Antioxidáns források

Táplálkozással antioxidánsok széles skáláját visszük be, elsősorban növényi forrásokból. De számos vitaminnak, például a C- és E-vitaminnak is van ilyen hatása, bár ezek eltörpülnek az egyes növényi anyagcseretermékek antioxidáns potenciálja mellett. Hogy egy adott anyagnak mekkora az antioxidáns kapacitása, azt az úgynevezett ORAC (Oxygen Radical Absorbence Capacity, szabadgyök lekötő kapacitás) egységben fejezik ki. Ennek segítségével összehasonlíthatjuk a különböző élelmiszerek szabadgyök megkötő képességét. Ahogy az alábbi táblázatban is láthatjuk, egyes ételek antioxidáns tartalmában akár százszoros eltérések is lehetnek, így nem mindegy, hogy miből mennyit fogyasztunk.

Az ábra az egyes élelmiszerek antioxidáns kapacitását mutatja. A nagyobb ORAC értékek erősebb antioxidáns védelmet jelentenek. Az ábráról jól leolvasható, hogy a szilva, az étcsokoládé és egyes bogyós gyümölcsök valóban a természet csodái lehetnek.

Most már csak azt kell tudnunk, mennyi antioxidánsra lenne szükségünk naponta! Az általános ajánlások szerint egy nem sportoló, átlagos életet élő férfinak napi 11 ezer ORAC, egy nőnek 8 ezer ORAC egységre van szüksége.

Ahogy említettük a túl sok és a túl kevés antioxidáns is gondot jelenthet, számos betegség esetében pedig már ismerjük is az antioxidáns bevitel és a kóros állapot kockázata közötti összefüggést. A fenti grafikán azt láthatjuk, hány ORAC egység esetén a legalacsonyabb a szívizom infarktus, valamint a stroke kockázata. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy a legcsekélyebb kockázat ezen akár végzetes kimenetelű állapotok kialakulására az infarktusnál 15-16 ezer ORAC esetén volt, míg a stroke rizikója napi 19 ezer ORAC egység bevitele mellett minimalizálható.

Nemcsak a stroke vagy az infarktus, de például a magas vérnyomás kockázatára is hatással van a bevitt antioxidáns mennyiség. Mint e grafikán megfigyelhetjük, mind a szisztolés, mind a diasztolés értékek emelkedésének alacsonyabb az esélye napi 14-18 ezer ORAC egység bevitele mellett.

A fentiekből jól látható, hogy az antioxidáns kérdést kézben kell tartanunk. A helyes étrendi módszer kiválasztása mellett igen fontos a szervezetünk antioxidáns védelmének mérése. Szerencsére februártól hazánkban is lehetőség van az antioxidáns kapacitás egyéni mérésére. A teljes antioxidáns kapacitást vérből határozzák meg, és segítségével megbecsülhető a szervezetünk aktuális antioxidáns státusza. Sportolók, városi életmódot élők, vegyi környezetben dolgozók vagy dohányosok számára éppúgy célszerű elvégezni a vizsgálatot, mint a nagy nyári napozások után, amikor bőrünk kiemelt védelmet igényel.